Augusztusi remények

Kedves Olvasóim,

 

manapság nem divat már Naplót írni. Bevallom én nagyon szerettem, de haladni kell a korral:)

27 éves vagyok és a Kelly nevet használom. Tinikorom óta imádom ezt a keresztnevet, így ezen nem változtatnék.

Úgy döntöttem, hogy fontos lenne újra leírnom az érzéseimet. Sokat segít az embernek, ha a szavakat kimondja, vagy leírja, még akkor is ha ezt nem egy társnak teszi, csak így interneten a nagy semmibe:)

 

Szóval hol is tartunk most? Fordulópontnál, hogy pontos legyek. Állást keresek itt Magyarországon. Könyvelő vagyok, így a pénzügy területén keresgélek. Voltam már interjúkon, kaptam biztató szavakat, pozitívan tekintek a jövőbe. Még nem éltem a fővárosban, tartok tőle, nagyon büdösnek is "hidegnek" tartom. Ettől függetlenül az embernek el kell fogadnia, hogy nem találhat mindig munkát ott ahol a családja, a szerettei élnek vagy éppen abban a városban ami tetszik neki, az élet ennél sokkal bonyolultabb.

 

Minden hívásnál izgatottan kapom fel a mobilt, hátha a következő hívás lesz életem ajánlata....:)

 

xOxO Kelly